Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ház a romokból Szerzõ Népújság 2011. január 13.

2012.03.19


Valamikor a vidék vallási és oktatási központja volt, XIII-XIV. századi, szép fekvésû református temploma azonban
rejtve marad az átutazók számára. Bár dombra építették, a falun át szeszélyesen kanyargó országútról mégsem
lehet észrevenni. Holott bôven kínál látnivalót. Akárcsak az a közösségi ház, amelyet a hajdani iskola romjaira épített fel
Zöld György református lelkész vezetésével a vajai gyülekezet, megmentve a menthetetlennek látszó, salétromos,
beomlott épületmaradványt az enyészettôl. A fôút mellett látható az 1918 utáni jellegzetes stílusban épített általános
iskola, amely nemcsak a szomszédos falvakból bejáró tanulókat veszítette el az évek során, a felsô tagozat Ákosfalvára
költöztetésével a falu életében betöltött szerepe is meggyengült. Székelyvaját ma nem annyira nevezetességei, sokkal
inkább a szeszélyes út miatt történt súlyos balesetek okán emlegetik.
Kereszt és szív
Miközben a hírhedt vajai kanyar elôtt a rendôrség és az országútkezelô igazgatóság illetékesei ellenôriznek, Zöld György
lelkésszel lépkedünk fel a református templomhoz vezetô lépcsôsoron. A magas, impozáns tornyot a XVIII. század
végén építették a hajóhoz, s Orbán Balázs fedezte fel a torony egyik gerendája mögött a címerpajzsot, közepében a
kereszttel díszített szívvel, egyik oldalán a Nappal, másikon a Holddal, s a Székelyföld krónikása az 1442-es évszámot
is látta még. A templom nyugati oromfalán faragott gótikus ajtókeret látható, s ôrzik még a reneszánsz ajtótöredékeket is.
A tágas templomhajó falán régi freskók maradványait tárták fel, külsô részén is megôriztek egy szép díszítést. A
templomkertben terebélyes nyírfa ágai hajlanak a sírok fölé, egykori hadifogoly hozta haza, s ültette el a fogságban töltött
napok emlékére.
Hajdanán a kisgörgényiek és a göcsiek is a vajai templomba jártak, az elôbbiek a XX. század elején, a göcsiek a XX.
század végén önállósultak. Vajából származott Göcsi Máté, a reformátusok harmadik püspöke (1580-85). Öreg, de
szép
Székelyvaja nemcsak egyházi, oktatási szempontból is jelentôs településnek számított. Az elsô református tanító nevét
az 1600-as évek kezdetétôl ismerik, s 1685-tôl 1948-ig minden tanító nevét megôrizték. A templomdomb oldalában levô
hajdani iskola egyik szárnya a XVIII. század végén épült, a másikat késôbb toldották ahhoz. Az 1918-as fordulat
után a fôút mellett készült el a jegyzôség, és a román tannyelvû, jól felszerelt állami iskola, amely 1940-ig
párhuzamosan mûködött a felekezeti iskolával. A volt állami iskola a szocializmus idején központi tanintézménnyé
vált, ahol a helyiek mellett a göcsi, szövérdi, csókai, kisgörgényi és harasztkeréki gyermekek tanultak, s a tulajdonosától
elvett udvarházban mûködött a bentlakás. A volt református iskolát a kollektivizálás után mûhelyként, majd
csirkeneveldeként használták, késôbb az iskolai mûhelygyakorlatot és a testnevelésórákat tartották benne. Miközben
a tanintézmény elvesztette központi jellegét, a régi épület éveken át üresen állt. A pince beszakadt, a faanyagot,
ajtókat, ablakokat eltüzelték, s a pusztuló épület közprédává vált. A használhatatlannak tûnô romot 2004-ben adták
vissza a református egyháznak. Zöld György lelkész irányításával, a presbitérium valamint az asszonyok munkája
révén a hollandiai testvérgyülekezet támogatásával csodával határos módon a falu egyik legszebb épületévé
alakult.
– Kezdetben esôvízcsatornával láttuk le, megjavítottuk a tetôt, alábetonoztuk a falakat, támfalat építettünk, s így
megmentettük a pince egy részét. A presbiterek közmunkával dolgoztak, hasonlóképpen néhány asszony is, s amikor a
sliedrechti holland gyülekezet tagjai látták, hogy az adományaikat milyen látványosan használtuk fel, mind
nagyobb összeggel támogatták az igyekezetünket – mondja a lelkész, majd hozzáteszi, hogy a
nyárádszentbenedeki Molnár Antal vállalkozó az elsô évtôl folyamatosan építôanyagot biztosított, s a községközpont,
Ákosfalva tanácsa is jóindulatúan kezelte a vajai reformátusok vállalkozását.
A gyülekezeti házat múlt év októberében avatták, s a szép színes épületben egy társalgóterem, rendezvények
szervezésére alkalmas nagyterem, konyha, kamra, tágas pince található. A lelkész célja, hogy vasárnaponként az
istentiszteletek alatt gyermekfoglalkozásokat szervezzenek, istentisztelet után pedig a társalgóban egy kávé mellett
megbeszéljék a falu és a világ dolgait. A házban idôsklubot is szeretnének mûködtetni, s a nagyterem civilizált hely a
különbözô családi rendezvények megtartására.
– Öreg, de szép – mondja a narancsszínnel díszített közösségi házról a lelkész, aki annak örül, hogy a volt
református iskola jellegét megôrizve sikerült felújítani a romba dôlt épületet, amelynek a kis csengôtorony díszíti ma is a
tetôzetét. Sok energiánkba került, de jó látni a munkánk eredményét – teszi hozzá. A leépülés hangulata
A helyi általános iskolában hazamenni készülnek a gyermekek. Bár szépen rendbe tették az osztályokat, s
korszerû számítógépes termet is berendeztek, sajnos itt nem az épülés, hanem a leépülés hangulata lengi be a helyet.
A nyolc osztályból mindössze három, egy összevont elsô-második, egy harmadik és egy negyedik osztály maradt
Székely Falvak
http://www.szekelyfalvak.info Készítette a Joomla! Generálva: 19 March, 2012, 07:15
félszáz gyerekkel, akiknek 50 százaléka roma családban nevelkedik. Mivel a felsô tagozaton is összevont osztályok
mûködtek volna, a szülôk egy része döntötte el, hogy jöjjön az iskolabusz és szállítsa Ákosfalvára a felsôsöket. Ma már van, aki
zúgolódik, hisz a forgalmas E-60-ason utaznak Ákosfalváig a gyermekek, és oda járnak a 2000-ig Vajában tanuló göcsi
és szövérdi iskolások is. A Vásárhelyrôl ingázó Pap Enikô valamint a helybeli Szabó Emília és László Júlia tanítónôk
elmondják, hogy a létszám az alsó tagozaton is folyamatosan apad, s jövôre mindössze két tanító marad. Kevés gyermek
születik, a családok mind késôbbre halasztják a gyermekvállalást, és divat lett az elemistáknak is a mûvészeti
iskolába járni. Van szülô, aki már óvodába is Vásárhelyre viszi a gyermekét.
– Holott sok a problémás tanuló, akikkel a kis létszámú osztályokban jobban lehet foglalkozni, s ma már
vidéken is jól képzett pedagógusok oktatnak, a diákok pedig megismerik a helyi hagyományokat, miközben egy idegen
iskolában gyökértelenné válnak. Ha az utaztatásra pazarolt energiát a szülôk a gyermekükkel való foglalkozásra
fordítanák, akkor fölöslegessé válna ez a divatjelenség, de könnyebb másra hárítani a felelôsséget – hangzik el a
beszélgetés során.
– Sokan akkor fognak felébredni, ha megszûnik az iskola, ami ma még felbecsülhetetlen következményekkel
járhat a falu életében. Elmennek a pedagógusok, s elmaradnak a megszokott iskolai rendezvények, a szüreti bál,
karácsonyi mûsor, a karnevál és sorolhatnánk tovább – mondja László Júlia, aki szakdolgozatában a
székelyvajai farsangok eseményeit rögzítette. Ezek fôszereplôje a férfiruhába öltözött nôk és nôi ruhába öltözött férfiak, a
vôlegény, a menyasszony, a ló, az ördögök mellett a szökdécselô bika volt, amelynek fejére korondi fazekat húztak.
A tanító nénik ottjártunkkor nagy eseményre, a második osztályosok mesemondó versenyének a megszervezésére
készültek, amelynek övezeti döntôjét szombaton négy (egy vásárhelyi, a jeddi, backamadarasi és ákosfalvi) iskola
legjobban mesélô diákjainak a részvételével tartják. Tûnt idôk emléke
A farsangot, a fonók világát meséli el kérésünkre a nyolcvanas éveinek végén járó Páskuj Lina is, aki betegen
fekszik, mivel nemrégiben elesett. Ahogy a fonókban folyó mulatságot, és farsangi emlékeit átéli, megszínesedik az
arca, s a hangja is megváltozik. Mulatságos események egész sora rajzik elô emlékeibôl, majd kiszakad belôle, hogy
fiatalkorában milyen szeretet volt az emberek között. Ahogy az is, hogy nemcsak a délelôtti istentiszteleten telt meg a
templom, ebéd után a házak elôtti padon ünneplôbe öltözött helybeliek a harangszóra egy emberként indultak a délutáni
istentiszteletre is. Vajon csak a tûnt idô, a fiatalság szépíti meg az emlékeket, vagy valóban összetartóbb, égi
táplálékban és földi vidámságban gazdagabb volt egykoron Székelyvajában az élet? Reménykedjünk abban, hogy
a közös erôvel megújult gyülekezeti ház építô, megtartó kapocs lesz a helybéliek számára.
Bodolai Gyöngyi 

 

A mappában található képek előnézete Árnyak

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

szekus@k.ro

(XY, 2012.03.21 02:41)

Jó volna, ha lenne vélemény is a lapról.